Rachel Carson: Néma tavasz

Rachel Carson (1907-1964), amerikai tengerbiológus, ökológus, író. Az első biológus volt, aki rávilágított, hogy az a fajta nagyarányú vegyszeripari tevékenység, amelyet az 1940-es években Amerikában alkalmazni kezdtek, olyan hatással lehet az élővilágra és oly mértékben rombolhatja az ökológiai hálózatot, amelyet sem a kormány, sem az állampolgárok nem engedhetnek meg.
Ekkor kezdődött a tengerentúlon a mértéktelen jólét, amelynek megalapozásában nagy szerepe volt a vegyiparnak, így a tudósoknak nem sok szavuk lehetett a mindent mérgező tevékenység ellen. Rachel Carson rengeteg kutatómunkával, számos esettanulmányt feldolgozva mutatja be könyvében, hogy milyen hatást fejtenek ki a vizekre, a szárazföldre, a növényekre, az állatokra és az emberre a különböző növényvédő- és rovarirtószerek (klórozott szénhidrogének és szerves foszforsav-észterek), közöttük a legtöbbet emlegetett DDT (diklór-difenil-triklóretán), amelyet többek között Magyarországon is használtak. Ezek a típusú szerek nem csupán egy-egy fajra, kártevőre hatnak, hanem abban a mértéktelen alkalmazásban, ahogyan az ötvenes években kiszórták ezeket a földekre és vizekre, sőt, a településekre, szinte maradéktalanul kiirtották az adott terület madárvilágát és emlőseit vagy a vizek összes élőlényét a táplálékláncon keresztül. Nem vizsgálták, hogy milyen hatása lesz a kiszórt szernek az adott terület élővilágára, sem azt, hogy milyen következmények várhatóak hosszú távon. Ezek a szerek ugyanis felgyülemlenek a zsírszövetben, ahol önmagukban okoznak károkat vagy esetenként más anyagokkal együtt reakcióba lépve még mérgezőbb vegyületekké alakulnak át, ráadásul lassan bomlanak le és hosszú távon raktározódnak az állati és emberi szervezetben. Sokszor kimutatták, hogy a már említett DDT az anyatejjel átkerül a magzatba és a gyermek már úgy születik meg, hogy szervezete méreganyaggal terhelt. A kutatások kimutatták, hogy csak olyan, a világtól elzárt területeken - mint például Alaszka eldugott helyei - élhetnek emberek vegyszermentesen, ahol nem részesülnek a civilizált világból érkező minden földi jóval. Felteszem, az azóta megváltozott világban, már ez sem így van. 

Rachel Carson elhatározta, hogy felveszi a harcot a haszonorientált vegyiparral szemben és megírja könyvét, amellyel végül nagy küzdelmek árán sikerült elérnie célját és felhívni a problémára az amerikai kormány figyelmét, s 1967-ben betiltották a DDT használatát Amerikában (a maradékot viszont eladták a kontinensen kívül...). Magyarországon e rovarirtószer 1970-ig volt használatban, addig viszont ez tette ki a hazánkban alkalmazott rovarölőszerek felét. 

http://www.nndb.com/people/843/000031750/

Rachel Carson tudós, biológus volt, de ez a könyve is bizonyítja, hogy az íráshoz is nagyon jól értett. A könyv ugyan sok szakmai információt tartalmaz, amely egy laikus számára helyenként túl tömény is lehet, de mégis nagyon olvasmányosan és ami még jobb, szépen ír a természetről, a talajról, a vizekről, az élővilágról. Nagyon élveztem a könyv olvasását és már közben tudtam, hogy kedvenc könyvem lesz és máskor is el fogom majd olvasni. Igaz, szakmai érdeklődésem több, mint az átlagemberé, de még rám is nagy hatást gyakorolt mindaz, amit leírt. Nagyon erős esettanulmányokkal bombázza ugyanis az olvasó agyát, sokszor elborzaszt és hihetetlen, hogy milyen környezeti károkat képes okozni a felelőtlen ember, aki azt hiszi, mindent leigázhat, mert minden az övé. Ugyanakkor nagyon szépen és élvezetesen ír az ökológiai hálózatról, amely mindenhol körülvesz minket és nehéz hinni, hogy miközben valaki ezt a könyvet olvassa, nem érzi azt, hogy milyen kicsi ő ebben a csodálatos, hatalmas rendszerben és mennyire nincs joga ahhoz, amit tesz más élőlényekkel szemben, beszéljünk akárcsak egyetlen fáról is.

A könyvben több eset kapcsán is bebizonyosodik, hogy a rovarölőszerek inkább az ellenkező hatást érték el azáltal, hogy kiirtották a káros rovarok természetes ellenségeit, szabad utat adva ezzel a kártékony ízeltlábúaknak. Ám egy egész fejezet azzal is foglalkozik, hogy ezek a vegyi mérgek miként lehetnek halálosak magukra az emberekre is, méghozzá azért, mert rákbetegségeket előidéző elváltozásokat indítanak el a sejtekben. Ekkor még a rákkutatás gyerekcipőben járt, alig valamit tudtak a rákbetegségek okairól, kezeléséről, így az ellenérdekeltek körében különösen nagy ellenszenv fogadta a figyelem ráirányítását arra, hogy e halálos betegség kialakulásának okai között a növényvédőszerek és rovarirtók is szerepelhetnek. Mindeközben már Rachel Carson szervezetében is dolgozott a gyilkos kór, 1964 márciusában halt meg, amikor a rák által legyengített szervezetét szívroham érte. Munkássága nem múlt el nyomtalanul, mert könyvét szerte a világban milliók olvasták és környezetvédelmi mozgalmak indultak el a hatására, felelős szervezetek alakultak, amelyek munkásságuk középpontjába a természet és környezet megóvását helyezték. Mára már távol vagyunk azoktól az ötvenes-hatvanas évektől, amikor a mértéktelen vegyszerezéssel gátlástalanul szennyezték világunkat, de sajnos még attól is elérhetetlen távolságra, hogy valaha is vegyszermentesen élhessünk. Van egyfajta mozgalom, amely elindult a gazdálkodásban és az élővilággal a lehető legnagyobb harmóniában igyekszik munkálkodni, igaz ez egyelőre csak csepp a tengerben, viszont hosszú távon talán csak ebbe az irányba érdemes haladni.

http://www.newtonmarascofoundation.org

2 megjegyzés:

Bridge írta...

Erre a könyvre már akkor is felfigyeltem, amikor a molyon felbukkant az olvasmányaid között, most pedig végképp eldőlt, hogy ezt nekem is el kell olvasnom. Köszönöm!

Bea írta...

Szívesen. :) Majd ne riasszon el, hogy sok benne az esettanulmány, de szerintem így még jobban rá lehet világítani a lényegre, úgyhogy engem nem zavartak ezek a részek.