D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Kicsit restelkedem miatta, de úgy vagyok a kortárs magyar regényekkel, avagy bármely ilyen kötettel, hogy jó messziről nézegetem őket és csak a bevált szerzőket olvasom bátrabban. Nem tudom miért, régóta így van és kész. Nem vagyok büszke erre az előítéletes hozzáállásomra, de az igazság része, ezért nem tagadhatom. Ez a regény talán majd kinyit néhány kaput.

Vámos Miklós: Szitakötő

Vámos Miklós  új regényeit mindig fokozott várakozás előzi meg nálam. Szerencsére az író a honlapján már előre el szokott ejteni egy-két információt az aktuális új regényéről (részlet, borítóterv), ami kicsit segít azon, hogy könnyebben kivárjam a megjelenést, de azért a legjobb, amikor már kezemben tarthatom. Idén is volt szerencsém dedikáltatni ezt a nagyon szép kivitelezésű könyvet (külsőleg szerintem az eddigi legszebb) és ahogyan jöttem hazafelé, arra gondoltam, hogy ezt most nem adnám oda semmiért.

Most szembesültem először a fogalommal, hogy könyvtrailer, pedig állítólag ez külföldön már nem is annyira újdonság. Tetszett az ötlet és a film is.

Bíró Kriszta: Jozefa

Két elbeszélés és egy kisregény van ebben a könyvben, a háromból kettő igazán nekem való volt, de a Jozefa nem. Mert a Jozefa  - és akkor ezt itt gyorsan rövidre is zárhatom - nem tetszett, az első boszorkányos jelenetnél elcsúszott a kapcsolatunk és utána még tovább sekélyesedett ez az állapot. A másik kettő azonban nagyon fogamra való volt, jól megírt, érdekes történetek, szerettem őket olvasni. A műbútorasztalos nekem kissé Vámos Miklós témáira hajazott, biztos azért, mert pár hónapja olvastam a Tiszta tűz című könyvét és abban vannak boncolgatva az idősebb férfi - fiatal nő jellegű kapcsolatok. De attól még ez kétségtelenül Bíró Kriszta elbeszélése volt, talán csak ő képes ennyire sűrűn, töltelék nélkül írni.