Kertész Imre: Sorstalanság

Amikor 2002-ben Kertész Imre megkapta az irodalmi Nobel-díjat és mindent elárasztott a Sorstalanság regény és a belőle készült film, akkor én még túl fiatal voltam, túlságosan lefoglalt saját magam keresése és túl hiszékeny is voltam. Túl hiszékeny és elhittem, amiket akkoriban - valószínűleg az irigyek - mondogattak, hogy ugyan már, nem olyan jó ez a regény, meg ugyan már, a film is... S nem úgy hittem el, hogy magaménak vallottam ezt a gondolatsort - tényleg túlságosan el voltam foglalva akkoriban magammal -, de valahogy önkéntelenül is ez raktározódott el a fejemben a regényről és Kertész Imréről. Inkább a negatívumok, mint az elismerés. Nemrég szóba került az egyik ismerősömmel való beszélgetés során ez a regény, mondtam, hogy még nem olvastam és ő erre azt válaszolta, hogy pedig azt el kell olvasni. Nem mondott többet, de ezzel a pár szóval végérvényesen beültette a bogarat a fülembe, hogy akkor ezt valóban el kell olvasni hamarosan.

Fekete István: Lutra

Fekete István Lutráját ezer éve el szerettem volna olvasni és csak azért nem tettem meg eddig, mert nem tudtam venni belőle egy szép példányt az antikváriumokban, ahol kerestem. Tudom, tudom...

De most kivettem a (gyerek)könyvtárból, mert már nem akartam tovább várni rá.

Egészen fiatal voltam, amikor láttam a regényből készült filmet és már sokra nem emlékszem belőle, mégis bármikor eszembe jut, mindig nosztalgikus élmény visszaemlékezni a hangulatára. Azóta már sokat olvastam vidrákról Gera Pál könyveinek köszönhetően, aki nagyon sokat tett és tesz azért, hogy a vidra védelme ne csak üres frázis legyen hazánkban, de a Lutra ideje csak most jött el és mondhatom egyszerre volt igazán jó és kissé kellemetlen élmény. Kellemetlenségét a történet maga okozta, mert nem számítottam a benne lakozó szomorúságra és erről ennyi elég is most, mert bármi más már spoiler lenne.

Sánta Ferenc: Húsz óra

Ha belegondolok, hogy ez valamikor esetleg kötelező olvasmány lehetett, nem csoda, ha nem olvastam el. Nincs benne jól követhető eseményszál, se egyértelműen kidolgozott karakterek, ellenben, ha valakinek gőze sincs az adott politikai háttérről, az sokat nem fog belőle érteni. Nekem a végére sem állt össze a teljes kép, mert nem bírtam követni ki-kicsoda és bizony elvesztettem a fonalat a történésekben is. A politikai viszonyok sokkal inkább átjöttek a regényen. Jól mutatja, hogy az 1945 utáni időszakban mivé fajult az emberek egy része. A hatalom által, ha rossz kézbe kerül, bármi megtörténhet és meg is történik. Az igazságtalanság nagyfokú jelenléte tanúskodik a könyv lapjain és engem ez nagyon irritált, erre nagyon érzékeny vagyok. 

Azt azért el kell ismerni, hogy Sánta Ferenc igazán szépen ír az átlagember életéről, volt benne néhány gyöngyszem leírás. 

Ez volt az első könyv, amit a nemrég emlegetett 303 magyar regény projektem keretében olvastam és a blogba került. :-)

303 magyar regény

Szeretek magyar regényeket olvasni, még akkor is, ha a blog kezdete óta több külföldi szerző könyvéről született bejegyzés. Korábbi években - nem tudatosan - mindig klasszisokkal több magyart olvastam, mint külföldit.