Fekete István: Lutra

Fekete István Lutráját ezer éve el szerettem volna olvasni és csak azért nem tettem meg eddig, mert nem tudtam venni belőle egy szép példányt az antikváriumokban, ahol kerestem. Tudom, tudom...

De most kivettem a (gyerek)könyvtárból, mert már nem akartam tovább várni rá.

Egészen fiatal voltam, amikor láttam a regényből készült filmet és már sokra nem emlékszem belőle, mégis bármikor eszembe jut, mindig nosztalgikus élmény visszaemlékezni a hangulatára. Azóta már sokat olvastam vidrákról Gera Pál könyveinek köszönhetően, aki nagyon sokat tett és tesz azért, hogy a vidra védelme ne csak üres frázis legyen hazánkban, de a Lutra ideje csak most jött el és mondhatom egyszerre volt igazán jó és kissé kellemetlen élmény. Kellemetlenségét a történet maga okozta, mert nem számítottam a benne lakozó szomorúságra és erről ennyi elég is most, mert bármi más már spoiler lenne.

Szabó Magda: Az őz

 Azért mentem be a könyvtárba, hogy kivegyem Fekete István Lutra c. regényét. Hamar meg is találtam, gondoltam körbenézek még, csak úgy az érzés kedvéért és mert van időm és szeretek ott bámészkodni. Nézegetem, hogy mi mindent lehetne olvasni, ha tízszer ennyi időm lenne. Hát ahogy ott nézegetek, nézegetek, egyszercsak hozzámkerül Szabó Magda regénye, pedig nem terveztem én Szabó Magdát kivenni a könyvtárból aznap. Mégis valahogy bemászott a kezembe, nincs erre magyarázat.

Filmeket néztem

Némi túlzás van a címben, mert mostanában nehezen jutok túl a sorozatok nézésén, azokat is csak úgy fél szemmel, miközben teszek-veszek, így ezekről ma nem szeretnék írni. Azonban, meg kell osztanom nem tarthatom meg magamnak a legfrissebb és mostanában egyetlen mozis élményemet éspedig azért nem, mert nem venném a lelkemre, hogy esetleg lemaradjatok róla, mert nem szóltam időben. Vannak filmek, amiket moziban kell megnézni először, mert úgy igazi az élmény. Szóval nem rejtegetem tovább, a neve Bond, James Bond. Igen, megnéztem a Skyfall-t múlt héten!

Linn Ullmann: Áldott gyermek

Egyre jobban kezdenek beszivárogni az olvasmányaim közé a skandináv regények, és nem is mindig tudatosan kerülnek a közelembe. Legutóbb épp Linn Ullmann regényei mellett nem tudtam anélkül elmenni a könyvtárban, hogy magamhoz ne vegyek egyet közülük. Legszívesebben mindet hoztam volna, ami épp bent volt tőle. Végül az Áldott gyermek mellett döntöttem, nem tudnám megindokolni, miért. 

(azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy vele együtt hoztam el a könyvtárból Per Petterson Lótolvajok c. regényét is, de azt most épp a férjem olvassa és nagyon tetszik neki :) )