Katherine Center: Szépségtapasz

Keresztgyerek felvigyázós hetem volt az előző, így gondoltam ez a könyv pont jó lesz kikapcsolódásnak arra a csekély időre, amit majd olvasással tölthetek. Ennek a kívánalomnak remekül megfelelt, nem igényelt extra agysejteket a megértése. A plusz adalék még a gyerek körül ugrálós aktuális helyzetemhez, hogy ez a regény alapvetően épp egy olyan nőről szól, aki három fiúgyerek anyja, a kiégés határán és próbálja megtalálni régi önmagát, nem kis nehézségek árán. A gyerekeiért egészen biztosan odáig van, de mégsem ez a része van kidomborítva, hanem az, hogy milyen nehéz a gyerekek mellett anyán kívül nőnek vagy épp bárkinek, valakinek maradni. Bár valóban több helyen hangsúlyozza, hogy a gyerekek a legnagyobb kincsei, efelől nincs kétségem, mégis a nehézségek bemutatása sokkal nagyobb teret kap és olybá tűnik, mintha öröm csak elvétve létezne a hétköznapokban, helyette reggeltől estig özönlenek a problémák és a küzdelmek, megy a megállás nélküli robotolás, hogy ellássa a gyerekeket és a háztartást, s nyugodt hátteret teremtsen a férjének a munkához. Mindebbe még be kellene illesztenie a visszatérést régi önmagához s a házasságát sem lenne szabad zátonyra futtatni. Le merem írni, ez a regény egy hajszállal nem viszi majd közelebb a bizonytalankodókat a gyerekvállaláshoz. Ám valahogy azt érzem, nem lehet ez ennyire fekete-fehér, ahogyan a regényből átjött. Igaz, épp azzal szembesültem ezekben a napokban, hogy az embernek egy gyerek mellett az idő nagy részében nemhogy egy perce nincs magára, de még szinte egy gondolata sem, mégis él bennem az örök remény, hogy másképp is meg lehet élni ezt az egészet, mert ez a történet most ezzel a tálalással kicsit kiábrándító volt. 

Filmeket néztem

Ebben a nyári harminc(+) fokban kevés lelkesedésem van bármihez, már nagyon várom az őszt. Szerencsére itt settenkedik már a kertek alatt a szeptember. Már akinek kertje van...
Idén sok filmet néztem, közülük néhányan maradandó élményt nyújtottak. Pár sorozatot is befejeztem vagy újrakezdtem. Szeretem sorozatokkal mosni az agyam. Most olvastam ezt egy könyvben: "A könyv remek szellemi kiruccanás a hétköznapokból, de a tévé olyan, mintha ott sem lennél." Nekem ilyen a sorozat, úgy bele tudok feledkezni, mintha nem is lenne hétköznap és alkalmanként ez igen jól tud jönni.