Mindig sajnálkoztam, hogy nincsenek szőlőbirtokkal bíró felmenőink,
akiktől átvehettük volna a stafétabotot és továbbvihettük volna
a családi gazdaságot. De nincs, tradícióalapítónak pedig nem lennék jó,
ellenben Jásdi Istvánnal. Elismerésre méltó, ahogy - úgy tűnik - a
semmiből (és itt nem anyagiakról beszélek) ügyesen felépítette a
borászatát és feljegyezte magát a magyar borászok neves listájára. Az
meg külön kedves tőle, hogy gondolatait meg is osztotta velünk egy szép
könyvben.
