E. A. Rodriguez: Madagaszkár királya

Erről a könyvről nem is akartam bejegyzést írni, mert mint regény nekem ez elég gyenge volt. Benyovszky Móric kalandos életét tényleg sikerült belesűríteni ebbe a rövid kis könyvbe, s hogy vajon ez minden részletében így esett-e vagy sem? Miután Benyovszkynak önéletrajzi írása is megjelent, talán nem megalapozatlan a sűrű életútnak e tömör leírása. Barsi Ödönt takarja egyébként az írói álnév, aki nem csupán író volt, hanem színész, rendező és műfordító is. Sok regényt írt, de csak erről az egyről hallottam eddig.

Helen Fielding: Bridget Jones naplója

Tavaly év végi kikapcsolódásként megnéztem mindkét filmet, amelyek Helen Fielding könyveiből készültek, már akkor gyanús volt, hogy én csak hiszem, hogy már olvastam Bridget Jones naplóját. Most, hogy elolvastam a regényt - naplót - szinte biztos, hogy én nem akadtam még össze ezzel eddig. Rajtam kívül létezik még ilyen könyvmoly? :-) 

Paula McLain: A párizsi feleség

Paula McLain jobbat nem is tehetett volna, minthogy felfedezte magában a tehetséget az írásra és nekilátott irodalmat tanulni, majd megírta ennek a szép és egyben csúf szerelemnek a történetét. Egy csodás könyvet írt, gördülékeny, könnyen olvasható, életrajzi, de csöppet sem dokumentarista. Ilyen a könyv, ami magával ragad és nem ereszt. A fordítás is kiváló és a borító is tökéletesen illik a tartalomhoz. Le vagyok nyűgözve. Ilyen élményekért érdemes olvasni.

Jhumpa Lahiri: Egy ismeretlen világ

Amikor mások blogjait böngészem, gyakran beleakadok olyan nevekbe, akikről sosem hallottam azelőtt. Jhumpa Lahiri is ilyen név volt, nagy szerencse, hogy rátaláltam és bevezetett engem ebbe a nagyon amerikai, helyenként kissé szirupos világba, ami mindeközben nem is ilyen, amikor lebontjuk róla a cukormázat.

Frances Mayes és Edward Mayes: Napsütötte szakácskönyv

Párhuzamosan olvastam a Mindennapok Toszkáná-ban című könyvvel és így még különlegesebb élmény volt a sok kapcsolódási pont miatt. Ez a szakácskönyv egy csodás kalandozás Frances Mayes toszkán konyhájában, amelyből nem nagyon akaródzik a végén kilépni. Szeretem az olyan stílusú szakácskönyveket, amelyeket olvasni lehet, a recepteket mindig kíséri valamilyen személyes élmény egy rövid kis szösszenetbe rejtve, nem csupán a száraz hozzávalók és elkészítési módok oldalról oldalra. El lehet merülni benne és nem csak végig lehet lapozni. Aztán ott vannak a lenyűgöző fotók, ételfotók, pillanatképek, hangulatok, amelyeken akár percekig is el tudok időzni.

Frances Mayes: Mindennapok Toszkánában

Előre szólok, elfogult rajongója vagyok Frances Mayes toszkán életének és az erről szóló könyveinek. De még én is megkérdőjeleztem egy pillanatra, hogy hány bőrt lehet még lehúzni Bramasoléról, de ez csak egy halovány gyengeség volt, hamar felismertem kételyeim helytelenségét.

Jókai Mór: Egy az Isten

Kezd már körvonalazódni, hogy Jókai Mór nem az én íróm. Ez ugyan nem azt jelenti, hogy nem fogok már soha többet semmit sem olvasni tőle, csak pár hónapig biztosan nem. A szájbarágós stílusa és a sok felesleges körbemagyarázás untat, a történetei mindig túlzsúfoltak, sokszor az az érzésem, hogy valami részt már csak azért ír bele, mert még ezt is el akarja mondani és beleszövi a regénybe, ha kell, ha nem. Ám ez is csak azt bizonyítja, hogy Jókai tényleg egy nagy mesélő.