Ha valami szinte kiszámíthatóan mindig nekem való kikapcsolódás, az a jó családtörténet. Könyvben, filmben egyaránt. A Tövismadarak mint sorozat rémlik halványan az emlékeimben, de túl régről, s épp csak arra volt elég, hogy a történet ne okozzon végül túl nagy traumát, mert pont a lényegre emlékeztem.
Mindig nagyon érdekel a generációk története, egymásra épülése, egymásba kapcsolódása. Honnan jönnek, hová érnek. Mennyi minden történhetne, mennyi minden történik és mennyire másként, mint ahogyan lehetne. Mi mindent hordoznak az első generációk magukban és mivé válnak végül az utódok. Nagyon izgalmas végigkövetni ezt, ha jól van felépítve és kidolgozva és nekem a Cleary család története megfelelt a kritériumoknak. Érdekes volt, fordulatos, izgalmas, jól megformált fő karakterekkel, akik vitték végig az egész történetet. A tragédiákat talán kissé túlzásba vitte a szerző, de végeredményben ezzel hű maradt a tövismadár mondájához: "Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára..." Ebben a könyvben a legtöbb igazán jó ember sorsa rosszra fordul.