Ha valami szinte kiszámíthatóan mindig nekem való kikapcsolódás, az a jó családtörténet. Könyvben, filmben egyaránt. A Tövismadarak mint sorozat rémlik halványan az emlékeimben, de túl régről, s épp csak arra volt elég, hogy a történet ne okozzon végül túl nagy traumát, mert pont a lényegre emlékeztem.
Mindig nagyon érdekel a generációk története, egymásra épülése, egymásba kapcsolódása. Honnan jönnek, hová érnek. Mennyi minden történhetne, mennyi minden történik és mennyire másként, mint ahogyan lehetne. Mi mindent hordoznak az első generációk magukban és mivé válnak végül az utódok. Nagyon izgalmas végigkövetni ezt, ha jól van felépítve és kidolgozva és nekem a Cleary család története megfelelt a kritériumoknak. Érdekes volt, fordulatos, izgalmas, jól megformált fő karakterekkel, akik vitték végig az egész történetet. A tragédiákat talán kissé túlzásba vitte a szerző, de végeredményben ezzel hű maradt a tövismadár mondájához: "Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára..." Ebben a könyvben a legtöbb igazán jó ember sorsa rosszra fordul.
A nők rendkívül erős karakterek a regényben, mindent elviselnek, mindent túlélnek. Szívósak, szorgalmasak és főként boldogtalanok. A férfiak szikárak, fáradhatatlanok, de jól érzékelhetően háttérszereplők. Ez az ellentét kirajzolódik abban is, hogy bár a Cleary család számos gyerekkel bővül az évek során és a leánygyermeket nem sokra becsülték abban az időben Ausztráliában (sem), mégis az egyetlen lány, Meggie az, aki képes egyáltalán házasságot kötni, akinek gyereke születik és viszi tovább a reményt a jövőre nézve. Számtalan fiútestvére maradéktalanul ellátja a gazdaságot, de eszükbe sem jut családot alapítani, pedig nagy az esélye, hogy a hatalmas, virágzó birtok utód nélkül marad. Elgondolkodtató ez a kontraszt nők és férfiak között egy ilyen konzervatív szemléletű, férfiak uralta vidéki társadalomban. Alábecsülik a nőket, pedig lelki erejükre támaszkodva elbírják hátukon a fél világot.
Az is nagyon tetszett, ahogyan az írónő bemutatta a két pap elhivatottságának különbségét Ralph atya és az ifjú Dane vallásos buzgóságán keresztül. Mi az igazán tökéletes? Dane. Annyira tökéletes, hogy az Úr nem várt tovább és huszonévesen magához vette. Időnként vannak bennem kételyek a vallással kapcsolatban, de ebben a regényben ez kristálytiszta volt és egyértelmű.
Ha egy történet 890 oldalon át burjánzik, akkor nyilván nem lehet mindenhol elég feszes, mégis szinte sosem untam. Még azok a részek is nagyon érdekesek, ahol a kemény munkával teli hétköznapi élet rajzolódik ki, s amiben a mérhetetlen szorgalom és kitartás jellemzi az embereket, nőket, férfiakat egyaránt. Inkább csodálatra méltó, mint unalmas. S mivel átszövi a tragédiák sora a történetvezetést, ezért fordulat fordulatot követ, izgalmas és nem előrelátható. Emellett bár van benne több helyen elgondolkodtató társadalmi és vallási vonatkozás, amik közül néhányat már fentebb is említettem, szerencsére sehol nem didaktikus. A didaktika úgy általában megöli a regényt.
Jó volt részévé válni a Cleary családnak három generáción át, olvasni ezt a szomorú, mégsem lehangoló történetet nap nap után. A maga kategóriájában remek regény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése