Idén eddig

Első körben szeretném megköszönni kitartó Olvasóimnak, hogy akkor is látogatják a blogot, amikor hónapokig nem írok. Hálám örök. 

Második körben pedig csak úgy elmesélem, hogy amikor átverekszem valami nagy nehézségen, akkor én szoktam lenni itthon a hét hőse. Nagyon nagy nehézség esetén a hónap hőse.
Most én épp utóbbi vagyok, mert átmentem egy számomra rémálom és értelmetlen vizsgán. Hősként általában választhatok valami ajándékot, ami lehetne bármi - ésszerű keretek között -, ám én legtöbbször egy drágább könyvet választok, amit átlagemberként kevésbé engedek meg magamnak, na de most hős vagyok vagy mi. Nagy lelkesen úgy határoztam, hogy akkor itt az ideje magamhoz vételezni Frances Mayes Vigyük haza Toszkánát! című albumát. De nincs. Legalábbis még nem találtam... Ha az ember sokáig vágyakozik valamire, akkor az egyszer csak elfogy. Nem ez az első esetem.

Még tavaly év végén kezdtem el olvasni Nick Hornby Vájtfülűek brancsa című könyvét és miközben olvastam tele voltam gondolattal, hogy mi mindent írok majd róla, mert harmadik olvasásra is jobban tetszett, mint másodikra és a második olvasáskor is jobban tetszett, mint elsőre. Talán az a titok ebben, hogy egyre több regényt ismerek azok közül, amikről ír, így nemcsak olvasom értetlenkedve az olvasónaplóját, hanem az értelem szikrája is fellobban időnként. Lényeg a lényeg, hogy valamiért megmaradt tíz oldal a könyvből - nincs rá magyarázat, félreraktam és úgy maradt -, így aztán írni sem írtam róla. Másról sem.

Arról számolhatok be, hogy idén alig vettem még könyvet. Igaz, olvasni sem sokat olvastam, de míg utóbbi nem, legalább az előbbi büszkeséggel tölt el. 

Hornby után(zás):

Amit megvettem

Petrik Adrienn - A hideg szóda élvezete

Nicholas Oldland - A jámbor jávorszarvas

Márai Sándor - Hallgatni akartam

Sánta Gábor - Fekete István nyomában

Sánta Gábor - A természetbúvár Fekete István

Schmidt Egon - Erdőn-mezőn nyitott szemmel

Yann Martel - Pi élete

Helen Fielding - Bridget Jones naplója 3.

Ajándékba kaptam

Krasznahorkai László - Az utolsó farkas

Vladimir Nabokov - Pnyin professzor

Jane Austen - Emma

Amit elolvastam

Csingiz Ajtmatov - A versenyló halála

Colleen McCullough - Tövismadarak

Niccoló Ammaniti - Én nem félek

Paul Guimard - Az élet dolgai

Sebastian Barry - Egy eltitkolt élet

Tony Parsons - Apa és fia

Joe Simpson - Zuhanás a csöndbe

Elena Ferrante - Amikor elhagytak

Arto Paasilinna - A nyúl éve

Tóth Krisztina - Vonalkód

Jókai Anna - Tartozik és követel

Móra Ferenc - Hiszek az emberben

Folyamatban Petrik Adrienn könyve, Hetesi Zsolt Utolsó kísérlete, a már említett Vájtfülűek brancsa (a maradék tíz oldallal...) és a kezem ügyében Jonas Jonasson A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt c. remek regénye.

Jól látható, hogy a fenti listák között kevés kapcsolódási pont van. Én nem tudom hogyan csinálom, hogy mindig más könyvét olvasom (a könyvtárét vagy a férjemét), de a sajátjaimmal alig haladok. Ha mégis sajátot olvasok, az főleg újraolvasás. Lényegében nem is számít ez olyan sokat, inkább csak furcsállom, hogy ez évről évre nem változik. 

Most kinyitottam Hornby könyvét és rátaláltam egy bejelölt részre, ami nagyban jellemzi hogyan alakulnak utóbbi egy-két évben az olvasási szokásaim. Mint olvasó és könyvszerető ember sokat gondolkodom azon, hogy mit miért olvasok el: külső hatásra vagy belső indíttatásból. Formálódom egy ideje és igyekszem már csak a magam örömére, nem megfelelési vágyból vagy mert úgy érzem nem vagyok elég olvasott és nem ismerem az írók és a nagy regények krémjét. Régebben ez eléggé frusztrált, de már nem. Rögös út vezetett idáig és megérkeztem. 

"Úgy tűnik, az életben egyszer óhatatlanul eljön egy pont, amikor az embernek el kell döntenie, irodalmár-e, vagy egyszerűen csak szereti a könyveket, s én kezdem belátni, hogy könyvszeretőnek lenni sokkal jobb buli. Egy irodalmárnak olyan dolgokat kell olvasnia, mint a Candide, vagy különben hibádzik az irodalmársága, a könyvszeretők ellenben azt olvashatnak, amit akarnak." 

(Nick Hornby - Vájtfülűek brancsa 276. oldal)