Jásdi István: Szerenád a szőlőben

Mindig sajnálkoztam, hogy nincsenek szőlőbirtokkal bíró felmenőink, akiktől átvehettük volna a stafétabotot és továbbvihettük volna a családi gazdaságot. De nincs, tradícióalapítónak pedig nem lennék jó, ellenben Jásdi Istvánnal. Elismerésre méltó, ahogy - úgy tűnik - a semmiből (és itt nem anyagiakról beszélek) ügyesen felépítette a borászatát és feljegyezte magát a magyar borászok neves listájára. Az meg külön kedves tőle, hogy gondolatait meg is osztotta velünk egy szép könyvben.
Ugyan valamiért arra számítottam, hogy főleg a ház és a szőlő megvételével és felújításával kapcsolatos élményekről olvashatunk majd, de igazából a könyvben ez csak pár oldalra rúg. Sokkal több teret kap a birtok múltjának bemutatása, kik, mikor birtokolták a területet és a házat, hogyan alakult a szőlő és a bor sorsa a Balaton partján az utóbbi évszázadokban. Biztosan sok és alapos kutatómunka áll mögötte, hogy mindezt előásta a történelem mély kútjából és ha lenne egy évszázados házam, biztosan én sem tudnék ellenállni annak, hogy megidézzem a hely szellemét. Mindemellett pedig ízelítőt kapunk a dolgos mindennapok és a pihenő időszakok hangulatából, olyan lírai mondatokban leírva, amit szívesen olvas a szőlő és a bor iránt érdeklődő.

Mit is írhatnék így a végére mást, mint: Magyar bor mindenkor! :-)