Ebben a nyári harminc(+) fokban kevés lelkesedésem van bármihez, már nagyon várom az őszt. Szerencsére itt settenkedik már a kertek alatt a szeptember. Már akinek kertje van...
Idén sok filmet néztem, közülük néhányan maradandó élményt nyújtottak. Pár sorozatot is befejeztem vagy újrakezdtem. Szeretem sorozatokkal mosni az agyam. Most olvastam ezt egy könyvben: "A könyv remek szellemi kiruccanás a hétköznapokból, de a tévé olyan, mintha ott sem lennél." Nekem ilyen a sorozat, úgy bele tudok feledkezni, mintha nem is lenne hétköznap és alkalmanként ez igen jól tud jönni.
A hobbit: Váratlan utazás
Mivel szerintem A Gyűrűk ura minden idők egyik legjobb filmje (és könyve), moziban és itthon is számtalanszor láttam, így muszáj megemlítenem A hobbitot, amit még januárban néztem meg. Bár ez már nem volt akkora élmény, mint elődje, azért jó volt visszakerülni ebbe a mesebeli világba, s ugyan nem értek vele egyet, hogy minek kell ezt a sokkal rövidebb történetet három filmre osztani, mert szerintem így szétdarabolódik a nézőre tett hatása, de év végén biztosan újra megyek majd és jegyet veszek a moziban a második részre is. A farkasok 3D-ben iszonyat rémisztőek voltak. :-)
Twin Peaks - Tűz, jöjj velem!
Befejeztem a korábban már említett Twin Peaks sorozatot és megnéztem az ezt követő mozifilmet is. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy David Lynch egész sorozata félelmetesen beteg, ám fantasztikusan jó. Sokat lehet elmélkedni utólag a karaktereken, a mondatokon, a helyszíneken, a miérteken. Sok miértre egyébként választ ad a Tűz, jöjj velem!, amiben sajnos néhány kiváló szereplőt nélkülöznünk kell, ám ettől függetlenül így vált kerekké a történet. Biztos vagyok benne, hogy pár év múlva újra végig fogom nézni az egészet, még akkor is, ha utána ismét hetekig nem merek majd sötétben mászkálni a lakásban...
Régi adósság volt magam felé Jason Bourne az ő rejtélyeivel együtt, ami ebben az évben sorra is került, A Bourne hagyatékkal együtt. Bevallom, nem értem miért szeretik olyan sokan ezeket a filmeket, mert számomra kusza, érthetetlen, nem vezet sehova, nem ad választ a felvetődő kérdésekre, s nem alakul ki a történet fonala sem, azon kívül halál idegesítő, ahogy folyton kapkodják a kamerát, ami biztosan specialitása ezeknek a filmeknek, de nálam nem érte el a kellő hatást, sőt. Úgyhogy a pipát megkapta és szinte ez minden. Ami maradandó élmény a filmben, az Moby - Extreme Ways című dala, amit már vagy százszor meghallgattam azóta és csak ajánlani tudom.
Alias
Azóta gyengém ez a sorozat, amióta csak nálunk vetíteni kezdték. Időközben megvettem mind az öt szériát, de furcsa módon csak idén néztem meg az utolsót is, így ezt is kipipáltnak tekinthetem. Korábban nem volt időm végignézni az összeset, így folyton újrakezdtem, ezért az elsőt, másodikat biztosan láttam már vagy négyszer. Véleményem szerint a vége nem volt túl nagy durranás, meg valahogy nem nyert értelmet a sok Rambaldi-mizéria sem. Amekkora hűhó volt körülötte öt szérián keresztül, annyira gyenge lett a végén a csattanója. De ettől még örök kedvenceim ezek a CIA-s kémek, élükön (természetesen) Sidney Bristow és Michael Vaughn ügynökökkel. Szoktunk is itthon viccelődni amikor valami nagyobb feladat, próbatétel előtt állok, hogy ezt bizony már csak Sidney Bristow tudná megoldani. :-)
Szilveszter éjjel
Egyik este valami könnyed filmre vágytam és gondoltam jó lesz ez a kis amerikai, szupersztárokat felsoroltató mozi így a nyár közepén, de nem gondoltam volna, hogy ez annyira rossz, hogy tizenöt perc után ki fogom kapcsolni. Ritkán érzem úgy, hogy nem vesztegethetek el másfél órát az életemből egy filmre, legtöbbször végignézem, de ez annyira unalmas volt... Igazából szerelem csak egy van, ezt elfelejtették az alkotók.
Apró kis hazugságok
Véletlenül került az utamba ez a francia film és mivel el szokták nyerni a tetszésemet az ilyen alkotások, így megnéztem és nem bántam meg. Érdekel, ahogyan egy közösség - adott esetben egy összeszokott baráti kör - hogyan képes feldolgozni egy számára új szituációt, itt kettőt is, és hogyan nem képesek ésszerűen lereagálni ezeket. A francia filmekben általában ott vannak a kevésbé jóképű francia férfiak, a szép vagy inkább érdekes arcú francia nők, ami máris ad egy alaphangulatot az egésznek, mert nem azok a tökéletes szépségek kerülnek elő, mint az amerikaiaknál és a történet természetesen sokkal életszagúbb, a karakterek egyediek, saját egyéniségek vonulnak fel a képernyőn és kevés van köztük tökéletes. Szerencsére. S a humort itt még eddig meg sem említettem, pedig volt pár remek poén benne.
Meg aztán a táj, az evés-ivás, a francia életérzés... Szeretem a francia filmeket.
Ez év tavaszán három regényt is azért vettem előre, mert várhatóan moziba kerülnek majd a belőlük készült filmek. Ilyen volt Keruactól az Úton, amit elolvastam, de nem igazán tetszett, így moziban nem költöttem rá a drága pénzt. Aztán jött Boris Viantól a Tajtékos napok, amiről tudtam, hogy rendkívül abszurd regény, s ez nagyon távol áll tőlem, így vonakodva kezdtem bele, de furcsa módon tetszett, meg egyébként is az a kategória, amit egyszer azért illik elolvasni (mellesleg az Úton is ilyen és nem bántam meg). A harmadik A nagy Gatsby volt, ez mindjárt következik.
Mivel a Tajtékos napokban Audrey Tautou játszotta a főszereplő Chloé-t, így már ez is sokat lendített a helyzeten, hogy beüljek rá a vetítésre és egyébként is kíváncsian vártam, hogy eme varázslatos világ miként tárul elém majd a vásznon. A színészek szerintem jók voltak, az abszurd világ is eléggé abszurd volt, mindent nagyon jól kitaláltak és megvalósítottak, a szerelem is csodás volt és egyben halálosan szomorú, épp mint a regényben, mégis a film végén arra gondoltam, hogy 1. mennyivel jobb volt a regény, mint a film! 2. ha valaki nem olvasta el előtte, vajon mennyit értett meg most ebből?
Én a könyvre szavazok.A nagy Gatsby
Évek óta szemezgettem Fitzgerald regényével, de vegyes véleményeket olvastam róla, így sosem vettem rá magam, hogy hozzákezdjek. Idén azonban jött a belőle készült film és magam sem értem milyen indíttatásból, de mindenképp meg akartam nézni, még akkor is, ha nem olvastam el az alapjául szolgáló regényt eddig, pedig ilyenkor inkább a filmet ki szoktam hagyni, hogy ne vegye el tőlem előre az olvasás örömét. Szóval, magam sem tudom miként történt, de ezt megnéztem mielőtt elolvastam volna és egyáltalán nem bántam meg. Csodás film volt, teljesen magával ragadott a hangulata, a feszültsége, Jay Gatsby karaktere (szerintem DiCaprio remek Gatsby volt), Daisy szépsége, a film zenéje és maga az egész történet. Már azóta számtalanszor eszembe jutott, hogy szívesen megnézném újra, hogy ismét átélhessem a varázsát ennek a filmnek és Lana Del Rey dalát azóta is képtelen vagyok megunni.
A film után meg is vettem a könyvet és el is olvastam, ami még így is rendkívüli élmény volt, hogy ismertem a történetet. Talán még jobb is volt, mert láttam magam előtt peregni az eseményeket a vászonról és ez pluszt adott a regényhez, különösen, hogy a filmben bizonyos helyzetek sokkal jobban ki voltak élezve, mint a könyvben és szerintem ez jót tett a jeleneteknek.
Kedvenc regény, kedvenc film. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése