Peter Boxall: 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz

Nemrég majdnem féláron (és ennél a könyvnél ez nagy összeg mínuszban és pluszban is) megvettem az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz c. Peter Boxall-féle gyűjteményt és ha ez nem sarkall egy ilyen magamfajta listagyártót könyvlista készítésére, akkor semmi. De hát persze hogy sarkallt és egyik szombaton órákat töltöttem azzal, hogy összeírjam mit olvastam már belőle és mit szeretnék. Utóbbira ment el a rengeteg idő, mert sok regényről és íróról még sosem hallottam és ami a gyűjtemény alapján ígéretesnek tűnt, annak utánaolvastam máshol is, megnéztem milyen kiadások jelentek meg belőle, milyen fordítással, melyiket szeretném elolvasni. (Megjegyzem ez engem maximálisan kikapcsol.)
Az eredmény kicsit több, mint tíz százalék lett, vagyis 130 könyv az, ami az 1001-ből így elsőre megérintett. Ebből 29-et már olvastam, ezek pár kivételével meg is vannak otthon a polcon, bármikor újraolvashatom őket, ha akarom és én gyakran újraolvasok ezt-azt. 101 könyvet vettem fel az elolvasandók listájára, amiből 17 van meg otthon. Ez utóbbi szám kevésnek tűnik, de azért van a könyvtár, meg néhányat kölcsön is tudok kérni a családi könyvtárból, mert tudom, hogy megvan másnak, szóval bármikor belekezdhetek a lista apasztásába, akadály sehol. :)

Szeretem az ilyen könyvgyűjteményeket, mert egyrészt még nagyobbra tágítják előttem a teret, másrészt jó egy helyen látni ennyi sok hasznos információt. Meg aztán szeretek mindenféle könyves könyvet olvasni, úgyhogy nekem az ilyen típusú listák igazán a kedvemre valók. Természetesen sose állnék neki az egész felhozatalt végigolvasni, ezt enyhén szólva őrültségnek tartom és időm valamint energiám elpocsékolásának is, de támpontokat ad a várólista bővítéséhez.

S hogy milyen maga a könyv? Nos, (el)rettentően vaskos, meglepően súlyos, de csodálatos, lenyűgöző, magával ragadó, végtelen órákig lehet böngészgetni, lapozgatni. Magamfajta könyvmolyoknak már-már kötelező. De vannak benne hibák, helytelen könyvcímek például, amit kissé furcsállok, mert ez szerintem csak az alaposság hiányából adódik és ezt én nem engedném meg sem a szerkesztők, sem a kiadó nevében, de ez van, most ezt így kell szeretni. Sok kép van benne, első kiadásokról, filmadaptációkból kivágott képkockák, szerzőkről portréfotók, pillanatképek. Utóbbiak között van pár nagyon jó és külön hálás vagyok az egész oldalas Arto Paasilinna  fotóért, öröm volt látni.