Jásdi István: Szerenád a szőlőben

Mindig sajnálkoztam, hogy nincsenek szőlőbirtokkal bíró felmenőink, akiktől átvehettük volna a stafétabotot és továbbvihettük volna a családi gazdaságot. De nincs, tradícióalapítónak pedig nem lennék jó, ellenben Jásdi Istvánnal. Elismerésre méltó, ahogy - úgy tűnik - a semmiből (és itt nem anyagiakról beszélek) ügyesen felépítette a borászatát és feljegyezte magát a magyar borászok neves listájára. Az meg külön kedves tőle, hogy gondolatait meg is osztotta velünk egy szép könyvben.

Filmeket néztem

Olvasási válság van, nem tudom miért, talán mert folyton fáradt vagyok. Bár tegnap hajszál híján befejeztem az egyik könyvemet, a teljes estére szóló áramkimaradás közbeszólt.

Ezért most megírom azt a (hosszabb) bejegyzést a filmekről, amit már tervezek egy ideje. Filmekről, amelyeket az utóbbi hónapokban néztem meg. Nem vagyok egyébként egy nagy filmőrült, nem rohanok hetente a moziba, és otthon is várakozhatnak a filmek hónapokig, mire ráveszem magam, hogy rászánjam az időt a tévé előtt ücsörgésre. Mert bár szeretem a filmeket, de folyamatos időhiányban szenvedek és talán épp ezért, nálam még az otthoni filmnézés is igazi program s ezt az érzést szeretném megőrizni a jövőben is.

John Updike: A kentaur

Szoktam rajta gondolkodni, hogy szeretem-e én Updike írásait vagy sem. Például szeretem a Gyere hozzám feleségül c. regényt, többször olvastam, de egyáltalán nem vagyok oda Az eastwicki boszorkányok-ért, mert nekem az túl bizarr. Nem fér bele a földhözragadtságomba. Aztán egyszer egy fél évet töltöttem el a Nyúl-sorozattal. Abban voltak nagyon idegesítő részek, de nagyon szerethetőek is. Szegény Nyúl milyen szerencsétlen tudott lenni, már-már szánalmas, de az élete végére csak kikerekedett körülötte a világ, valahogy.

Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi

Nem emlékszem, hányszor olvastam ezt a regényt, de ennyire nem talált még meg sohasem, mint most. Ha az embert elöntik a problémák - plusz az elviselhetetlen kánikula - jól esik egy ilyen Rob Fleming-féle lúzerről olvasni. A regény elején még irigyeltem is ezt a pasit az egyszerű, ám mégis izgalmasnak tűnő kis életéért, de a végére ez az érzés kiszállt az ablakon.

Magyarázkodás a kicsi szünet miatt

Ez most egy igazi mellébeszéd lesz, amelyben elnézést kérek minden olvasómtól, hogy nincsenek új bejegyzések egy ideje, de előbb az utazás, aztán egy hosszabb önkéntes munka miatt nem sok lehetőségem volt olvasni. Most pedig vissza kell rázódnom a túlórákkal terhelt dolgos hétköznapokba, továbbá intenzív lakáskeresésbe kell kezdenünk... mindezt ebben az utálatos melegben. Ez mind csak mentegetőzés, ám színtiszta igazság. :-)