Nick Hornby: Hogy legyünk jók?

Még valamikor karácsony előtt Nick Hornby a FB profilján feltett egy érdeklődő kérdést, hogy ki mit olvas majd a téli szünetben? (milyen téli szünet? :) ) Elég nagy számban válaszolták a rajongók azt, hogy valamelyik regényt az írótól. Viccesen meg is jegyeztem a férjemnek, hogy na nézd már, a sok nyalis... :) De másnap azt vettem észre magamon, hogy teljesen belém fészkelte magát az érzés, hogy - nyalizás ide vagy oda - Hornby-t olvassak én is és igen hamar a könyvtár felé vettem az irányt, hogy kivegyem az Egy fiúról c. regényt, ami természetesen nem volt bent. A Hogy legyünk jók? viszont igen, így azt hoztam haza. (Közben már az Egy fiúról is hazajött velem egy másik napon a könyvtárból, vár szépen a sorára.)

Miközben olvastam ezt a regényt, többször is éreztem, hogy annyira jó Hornby-t olvasni! Annyira a hétköznapi életről és hétköznapi emberekről szól, mondhatnám nekem szól, a teljesen átlagembernek. A stílusa gördülékeny, humoros, mégis néha jól odaszól, nem köntörfalaz, időnként kiszól az olvasóhoz, pedig ezt annyira nem szeretem, de nála ez nem kérdés, hogy jó-e vagy sem, remekül szórakoztat, olvastatja magát, szinte maguktól pörögnek az oldalak, olyan gyorsan lehet olvasni, mindeközben pedig mégis irodalom, nem ponyva, elcsépelten közhelyes szövegfolyam, nem csupán jól eladható bestseller. Ilyenkor örülök, hogy nem olvastam még mindent tőle, mert bár újraolvasni is nagyon szeretem és gyakran meg is teszem ezt, de újat olvasni még ennél is jobb. Kár, hogy amikor még lehetett kapni, nem szereztem be az összeset, mert most szívfacsarodva fogom visszaadni a könyvtárnak ezt a remek regényt. 

Már mások is megmondták előttem, hogy ebből a regényből nem fogjuk megkapni annak a receptjét, hogyan éljük jól az életünket, maguk a szereplők sem igazán találják meg a mikéntjét. Csak próbálkoznak, de pont ez a próbálkozás a legfőbb mondanivalója Katie Carr és családja történetének. A kétgyerekes orvos, családanya egy napon elhatározza, hogy elválik a férjétől, meg is csalja őt, amit ugyan megbán, de mégis elindít ezzel egy folyamatot, amellyel sodródnak a jövő bizonytalansága felé. Eközben a férje, David megismerkedik egy magát csak JóHírnek nevező fura férfival, aki az alternatív gyógyításban hisz és abban, hogy jóvá lehet tenni a világot akkor is, ha csupán cseppek vagyunk a tengerben. JóHír mindenféle jóságos hozzáállása ellenére elég idegesítő figura, aki nekem Updike Nyúl-sorozatának Szúnyog nevű szereplőjére hajazott, csak utóbbi inkább rossz volt, mint jó, ám hasonlóan idegesítő. David, akinél dühösebb és mások lealázásában galádabb embert nem ismer senki egész Holloway-ben, átveszi JóHír jóságos hozzáállását az élethez, mitöbb oda is költözteti magukhoz és mindenféle jótékonysági terveket eszelnek ki együtt, hogy a maguk módján mentsék meg a világból, ami megmenthető. Hogy mindez hogyan hat a gyerekek, az ismerősök és ismeretlenek életére, az bizony sokféle eredményt szül. Jót és kevésbé jót. Nem lehet minden fenékig tejfel, pláne nem egy Hornby regényben. A regény tanulsága abban áll, hogy próbálkozni kell jónak lenni, sőt még ennél is jobbnak. Számos lehetőség van. Nekem szimpatikus volt a főszereplő Katie, ahogyan többször elmondta magáról, hogy ő jó, már csak azért is, mert orvos, azért akart orvos lenni, hogy segítsen másokon és ez gyakran sikerül is. Persze elég sok mindenben nem nevezném őt jónak. Amikor én felteszem magamnak a kérdést, hogy jó vagyok-e, akkor legtöbbször annak érzem magam, mások is, akik igazán jól ismernek, ezt mondják rólam, szóval nem csak úgy kitalálom. Ha írnom kellene egy listát, hogy miért vagyok jó, akkor tudnék írni, egész hosszút. De ha írnom kellene egy listát arról is, hogy mitől válhatnék még jobb emberré, akkor azon se kellene sokat gondolkodnom, de ez már nem mindig csak rajtam múlik. Mert nem lehetünk végtelenül jók, erről szól a regény is. Vannak határok, amelyeken túl nem megy, bármennyire is szeretnénk. 

Egy helyen említi az író a regényben Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írott első levelének 13. részében elhangzó Szeretethimnuszt, aki elolvasná, itt megteheti.

Nincsenek megjegyzések: