Így az elején mindjárt töredelmesen bevallom, hogy bár igen ritkán
teszek le könyvet befejezetlenül, ennél már valahogy az első harminc
oldalnál azt éreztem, hogy csak vesztegetem az időmet. Se a stílusa nem
tetszett, se tartalmilag nem nyújtott semmit, csak a sok rinyálást
kaptam, ami már több volt annál, amit úgy hirtelen el tudtam viselni. De
ezeknél még rosszabb volt az a fajta ordenáré káromkodás, ami még egy
kocsistól is sok, nemhogy egy anyai örömök elé néző értelmiségi nőtől.
Nem ez a lazaság megfelelő foka. Szerintem.
Na de végül nem dobtam a kukába - pláne, mert könyvtárból
kölcsönöztem -, s valahogy át is jutottam a nehezén és az első száz
oldal után kezdtem rajta szórakozni és a kismamaság-lét is jobban
beszivárgott az egészbe, ami tekintve a könyv címét, nem nagy hátrány.
Nekem ugyan Jools Oliver könyve többet nyújtott, de végül nem bántam meg, hogy
ezt is elolvastam, a végére egész jó barátom lett ez a könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése