Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka


Véget ért az utazás, mindenféle érzésekkel tele. Majd válogatok pár képet idővel.

Sikerült elolvasnom A szél árnyékát, főleg a repülőn, hazafelé. Pont oda való olvasmány volt egyébként. Nyaraláshoz, agymosáshoz, semmittevéshez nagyon ajánlom, de ennyi.

Jöttömre tizenegy nap múlva...

számítsatok, késő este, észak felől. 
A ma "este" már Arto Paasilinna szülővárosában, Kittilä-ben talál, ahonnan a következő napokban egészen Hornoya-szigetéig utazunk majd. Nem túlzás, hogy ez éltetett és erre vártam egész évben.
 
A szél árnyékát viszem magammal. 
 
 
 

Sánta Ferenc: Húsz óra

Ha belegondolok, hogy ez valamikor esetleg kötelező olvasmány lehetett, nem csoda, ha nem olvastam el. Nincs benne jól követhető eseményszál, se egyértelműen kidolgozott karakterek, ellenben, ha valakinek gőze sincs az adott politikai háttérről, az sokat nem fog belőle érteni. Nekem a végére sem állt össze a teljes kép, mert nem bírtam követni ki-kicsoda és bizony elvesztettem a fonalat a történésekben is. A politikai viszonyok sokkal inkább átjöttek a regényen. Jól mutatja, hogy az 1945 utáni időszakban mivé fajult az emberek egy része. A hatalom által, ha rossz kézbe kerül, bármi megtörténhet és meg is történik. Az igazságtalanság nagyfokú jelenléte tanúskodik a könyv lapjain és engem ez nagyon irritált, erre nagyon érzékeny vagyok. 
Azt azért el kell ismerni, hogy Sánta Ferenc igazán szépen ír az átlagember életéről, volt benne néhány gyöngyszem leírás. 

Ez volt az első könyv, amit a nemrég emlegetett 303 magyar regény projektem keretében olvastam és a blogba került. :-)


303 magyar regény


Szeretek magyar regényeket olvasni, még akkor is, ha a blog kezdete óta több külföldi szerző könyvéről született bejegyzés. Korábbi években - nem tudatosan - mindig klasszisokkal több magyart olvastam, mint külföldit.