Múlt év, új év

Vége van ennek az évnek is, nagyon gyorsan lepergett, rengeteg minden történt velem, sok-sok jó és szép dolog és ugyan nem ment minden akadálytalanul és voltak keserű percek, órák, napok is a hónapok során, de úgy érzem pozitív mérleggel zárhatom az évet és vajon kell-e ennél több?

Az is ebbe a pozitív kosárba kerül, hogy márciusban elkezdtem írni ezt a blogot, pedig sok bizonytalanság volt bennem ezzel kapcsolatban és még ma is van, mi több egyáltalán nem biztos, hogy jövő ilyenkor is írni fogom, de a blog tekintetében nem tervezek előre. Majd alakul.

Filmeket néztem

Nem múlhat el 2012 még egy filmes bejegyzés nélkül, főleg azért nem, mert mostanában talán több időt töltöttem tévénézéssel - értsd agymosással -, mint olvasással. De legalább filmeket nézek, esetleg sorozatot, nem idióta műsorokat.

Nick Hornby: Hogy legyünk jók?

Még valamikor karácsony előtt Nick Hornby a FB profilján feltett egy érdeklődő kérdést, hogy ki mit olvas majd a téli szünetben? (milyen téli szünet? :) ) Elég nagy számban válaszolták a rajongók azt, hogy valamelyik regényt az írótól. Viccesen meg is jegyeztem a férjemnek, hogy na nézd már, a sok nyalis... :) De másnap azt vettem észre magamon, hogy teljesen belém fészkelte magát az érzés, hogy - nyalizás ide vagy oda - Hornby-t olvassak én is és igen hamar a könyvtár felé vettem az irányt, hogy kivegyem az Egy fiúról c. regényt, ami természetesen nem volt bent. A Hogy legyünk jók? viszont igen, így azt hoztam haza. (Közben már az Egy fiúról is hazajött velem egy másik napon a könyvtárból, vár szépen a sorára.)

Karácsony

Minden kedves Olvasómnak szép karácsonyt, meghitt pillanatokban gazdag családi együttléteket és ezzel együtt sok mosolyt kívánok! Remélem jutnak majd könyvek a fa alá mindannyiunknak! :-)

Kertész Imre: Sorstalanság

Amikor 2002-ben Kertész Imre megkapta az irodalmi Nobel-díjat és mindent elárasztott a Sorstalanság regény és a belőle készült film, akkor én még túl fiatal voltam, túlságosan lefoglalt saját magam keresése és túl hiszékeny is voltam. Túl hiszékeny és elhittem, amiket akkoriban - valószínűleg az irigyek - mondogattak, hogy ugyan már, nem olyan jó ez a regény, meg ugyan már, a film is... S nem úgy hittem el, hogy magaménak vallottam ezt a gondolatsort - tényleg túlságosan el voltam foglalva akkoriban magammal -, de valahogy önkéntelenül is ez raktározódott el a fejemben a regényről és Kertész Imréről. Inkább a negatívumok, mint az elismerés. Nemrég szóba került az egyik ismerősömmel való beszélgetés során ez a regény, mondtam, hogy még nem olvastam és ő erre azt válaszolta, hogy pedig azt el kell olvasni. Nem mondott többet, de ezzel a pár szóval végérvényesen beültette a bogarat a fülembe, hogy akkor ezt valóban el kell olvasni hamarosan.

Benkei Ildikó: Ora et Labora!

A Magyarnak lenni sorozat XXXIV. kötetében Benkei Ildikó Várszegi Asztrik pannonhalmi főapáttal beszélget. Azóta érdekel a Pannonhalmi Főapátság élete, amióta két évvel ezelőtt a Kossuth Rádióban, éppen advent időszakában hallgattam egy sorozatot az apátság mindennapjairól. Következő évben el is látogattam oda és teljesen lenyűgözött. Ugyan hallottam már erről a helyről korábban is és a rádiós beszélgetés is jól bemutatta az ottani életet, de mégis személyesen ott lenni és megérezni az atmoszféráját teljes lelki feltöltődés volt.