Daniel Pennac, francia író, tanár. Írt ő humoros családregényt, amely a Malausséne-saga sorozatként ismert és három része nálunk is megjelent, aztán írt pedagógiai célzatú irodalmat, hiszen tanár volt, sok évig tanított többek között hátrányos helyzetű gyerekeket is. S ahogy a fáma mondja, ő maga is gátlásos, szorongó gyerekként kezdte, egyszóval volt tapasztalata szülő-gyerek-tanár konfliktusok terén. Mindemellett pedig egy olvasni nagyon szerető ember lehet, aki szívén viseli az olvasás sorsát és jövőjét.
Ez a kis könyvecske lényegében arról szól, hogyan válhat a gyerek olvasó emberré, ha felszabadul a "kötelező" terhe alól. Nem titok, hogy a kötelező olvasmány szóra majd' mindenki keserű ízt érez a szájában, persze szerencsés kivételek azért akadnak. Ami muszáj, ritkán jó. A szabad választás jogáról ír Pennac is. Érdekesen megvilágítja, hogyan válnak a gyerekek érdeklődő olvasóból olyan tizenévesekké, akik utálnak olvasni, ám amikor maguk választhatják meg, hogy mit olvasnak, akkor meg egyszerűen abba sem akarják hagyni az olvasást. Engedjük meg nekik a felfedezés útján való tévelygést és megtalálják majd a helyes csapást. Sok helyen annyira jól rátapintott a lényegre, hogy nem tudtam elvonatkoztatni saját olvasóvá válásom folyamatától és csak mosolyogtam, hogy bizony, bizony így volt, voltak hasonlóan kacifántos kilengések. :-)
Habár ez a kis könyv nem mindenhol tökéletes (például lelövi a Háború és béke végkifejletét, amit én még nem olvastam, de szeretnék), azért megér egy-két órányi figyelmet az életünkből és megeshet, hogy e tudás birtokában egy lépéssel máris közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy olvasó nemzedékek növekedjenek fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése