2013 végén

Már évek óta úgy alakul, hogy folyton többet várok a következő évtől. Mitől lenne jobb? Nem tudnám megmondani, de mindig reménykedek. Mindez rányomja bélyegét az olvasási mennyiségre is, mert könyvek helyett gyakran inkább könyves blogokat olvasok vagy olvasási terveket, listákat készítek, lévén ezekhez nem kell koncentrálni, sem gondolkodni, ellenben teljesen kikapcsolnak. Ettől függetlenül akadt néhány igazán maradandó irodalmi élmény 2013-ban, amire szívesen gondolok vissza. Sajnálom kicsit, hogy jó ideig nem írtam ide, mert utólag már nem fogom megírni a bejegyzéseket, de bizonyára okkal történt ez így.

Linn Ullmann: Szemem fénye

Ma olvastam el ennek a regénynek a nagy részét, így töményen kaptam a Linn Ullmann-féle kegyetlenséget. Tavaly ismerkedtem meg az írónővel az Áldott gyermek című regény kapcsán, ami szintén sok borzalmat rejtett és tetemes mennyiségű gondolkodnivalót adott, de szerintem a Szemem fénye ennél kiforrottabb és összeszedettebb alkotás. Nem annyira nyomasztó a hangulata, és helyenként mintha a lényeg - a fülszövegben már előrevetített brutális bűntény - el is sikkadna, de mégis valahogy képtelenség elszakadni attól, ami történt és a végén nagyon-nagyon felzaklatott, hogy mennyi ponton elkerülhető lett volna és min múlott. Én nagyon komolyan a hatása alá kerültem, szó szerint dühített és kedvem lett volna ököllel odavágni.

D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Kicsit restelkedem miatta, de úgy vagyok a kortárs magyar regényekkel, avagy bármely ilyen kötettel, hogy jó messziről nézegetem őket és csak a bevált szerzőket olvasom bátrabban. Nem tudom miért, régóta így van és kész. Nem vagyok büszke erre az előítéletes hozzáállásomra, de az igazság része, ezért nem tagadhatom. Ez a regény talán majd kinyit néhány kaput.

Cheryl Strayed: Wild

Cheryl Strayed önéletrajzi regényéből már forgatják a filmet, amelyet Jean-Marc Vallée rendez és az Oscar-díjas színésznő, Reese Witherspoon játssza a főszereplő szerzőt. A film forgatókönyvét Nick Hornby írta, honlapján ezzel kapcsolatban olvashatjuk a legutóbbi híreket.

Őszi könyvtárbővítés

Régen írtam és nagyon keveset olvastam novemberben, de tegnap - átmenetileg - a kényszerű kíntól megszabadultam és boldog vagyok, hogy foglalkozhatok egy ideig könyvekkel és a bloggal. Egyenes következménye, hogy most nagy eséllyel lesz majd néhány ilyesfajta mellébeszéd, mint a mai. Jó lesz új energiákat gyűjteni, továbbá a lenyugvás segít majd ráhangolódni az adventi időszakra. Ez talán nem lenne nagy kívánság, de tekintve, hogy az utóbbi évek sorra a  karácsonyra felkészítő érzések nélkül hozták el az ünnepet, így aztán általában nem hagytak bennem sokkal mélyebb nyomot egy hangulatos, családi körben eltöltött, jó ételekkel fűszerezett, hangulatos hosszú hétvége élményénél, így érthetően nem is olyan kicsi kérés ez. Idén nagyon szeretném, ha másképp alakulna, nem rohanna el az ünnep egy perc alatt.

Egy kedvemre való lista

Említettem-e már, hogy szeretek listákat készíteni? :-)

Különösen rám tud törni olyan ínséges időkben, amikor például tanulnom kellene és nem olvashatok annyit, amennyit szeretnék. Ráadásul még az évszak is nekem való lenne, hiszen rendkívül szeretem az őszt (és a telet is), de most mégsem mehetek, hogy a természetben is csodálhassam hangulatait. Kompenzációként - biztosan tudat alatt - folyton könyves oldalakra és könyves blogok felé sodródom az interneten.

Gárdonyi Géza: Ida regénye

Ida regénye a 2013-as várólista csökkentő kihívás hatodik tagja, így nagyjából borítékolható, hogy a maradék hat már nem fog beleférni ebbe az évbe. Különösen, hogy tanulmányi kötelezettségeim is vannak még idén és egyéb könyvek olvasását is tervbe vettem, de az csakis pozitívumként értékelhető, hogy Gárdonyi regénye még sorra került a tizenkettőből.

Karin Alvtegen: Árulás

Korábban a férjem olvasta ezt a regényt és futólag megemlítette, hogy nem érti mi ezen az annyira jó, mert őt nem igazán fogta meg és most már mondhatom, hogy egyetértek vele, még akkor is, ha skandináv. Talán azért vagyok érdektelen a regénnyel kapcsolatban, mert egyrészt több feszültséget vártam a történettől, másrészt a szereplők egyike sem volt kedves a szívemnek.

Susan Minot: Este

Jó érzékkel sikerült kézbe venni ezt a könyvet, egyrészt az ősz miatt, másrészt a szabadságom alatt. A hangulata az őszé és az elmúlásé. A nehezen olvasható stílusa miatt pedig nem utazáshoz való, különösen amíg elkezd összeállni a történet, így utólag nagyon hálás vagyok, hogy épp most döntöttem mellette.

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Közel két hétig volt a mindennapjaim kísérője ez az elbűvölő regény és minden percet élveztem, amit az olvasásával töltöttem. Már régóta várt rám és van is egy újrafordított példányom belőle, de úton-útfélen a Szenczi Miklós-féle fordításra esküsznek és bevallom, inkább kivártam, amíg hozzájutok egy ilyenhez, mintsem elpazaroljam ezt a várhatóan remek élményt egy másféle fordításra.

Nick Hornby: Hosszú út lefelé

Azon kaptam magam egyik nap, hogy ismét Nick Hornby regényei felé kacsingatok és nem kellett sokat törni a fejem, melyiket is válasszam. A Hosszú út lefelé volt a legrégebbi könyvélményem tőle, azon melegében olvastam el, amikor 2006-ban magyarul megjelent, ennek okán éppen ideje volt előkapni. Különös tekintettel a közelgő mozifilmre, amely a BBC produkciójában 2014. február 14-én kerül a mozikba.  

Katherine Center: Szépségtapasz

Keresztgyerek felvigyázós hetem volt az előző, így gondoltam ez a könyv pont jó lesz kikapcsolódásnak arra a csekély időre, amit majd olvasással tölthetek. Ennek a kívánalomnak remekül megfelelt, nem igényelt extra agysejteket a megértése. A plusz adalék még a gyerek körül ugrálós aktuális helyzetemhez, hogy ez a regény alapvetően épp egy olyan nőről szól, aki három fiúgyerek anyja, a kiégés határán és próbálja megtalálni régi önmagát, nem kis nehézségek árán. A gyerekeiért egészen biztosan odáig van, de mégsem ez a része van kidomborítva, hanem az, hogy milyen nehéz a gyerekek mellett anyán kívül nőnek vagy épp bárkinek, valakinek maradni. Bár valóban több helyen hangsúlyozza, hogy a gyerekek a legnagyobb kincsei, efelől nincs kétségem, mégis a nehézségek bemutatása sokkal nagyobb teret kap és olybá tűnik, mintha öröm csak elvétve létezne a hétköznapokban, helyette reggeltől estig özönlenek a problémák és a küzdelmek, megy a megállás nélküli robotolás, hogy ellássa a gyerekeket és a háztartást, s nyugodt hátteret teremtsen a férjének a munkához. Mindebbe még be kellene illesztenie a visszatérést régi önmagához s a házasságát sem lenne szabad zátonyra futtatni. Le merem írni, ez a regény egy hajszállal nem viszi majd közelebb a bizonytalankodókat a gyerekvállaláshoz. Ám valahogy azt érzem, nem lehet ez ennyire fekete-fehér, ahogyan a regényből átjött. Igaz, épp azzal szembesültem ezekben a napokban, hogy az embernek egy gyerek mellett az idő nagy részében nemhogy egy perce nincs magára, de még szinte egy gondolata sem, mégis él bennem az örök remény, hogy másképp is meg lehet élni ezt az egészet, mert ez a történet most ezzel a tálalással kicsit kiábrándító volt. 

Filmeket néztem

Ebben a nyári harminc(+) fokban kevés lelkesedésem van bármihez, már nagyon várom az őszt. Szerencsére itt settenkedik már a kertek alatt a szeptember. Már akinek kertje van...

Idén sok filmet néztem, közülük néhányan maradandó élményt nyújtottak. Pár sorozatot is befejeztem vagy újrakezdtem. Szeretem sorozatokkal mosni az agyam. Most olvastam ezt egy könyvben: "A könyv remek szellemi kiruccanás a hétköznapokból, de a tévé olyan, mintha ott sem lennél." Nekem ilyen a sorozat, úgy bele tudok feledkezni, mintha nem is lenne hétköznap és alkalmanként ez igen jól tud jönni.

Csendes napok

Az, hogy egy éves a blog, nem ünneplés ma tegnap, inkább csak alkalom arra, hogy elmondjam miért nem írtam még idén semmit. Tavaly kitaláltam, hogy létrehozom ezt a blogot és alapos elképzelésem volt róla, milyen bejegyzéseket szeretnék írni. Próbáltam is, de valahogy egy idő után kicsúszott a kezeim közül és elment egy másik irányba. Olyan irányba, amit én nem szerettem és valahogy nem tudtam úgy írni a könyvekről, ahogy elvártam magamtól. A másik dolog, ami visszavett kicsit a lendületemből, hogy elég sok könyves blogot olvastam párhuzamosan és egy idő után kezdtem azt érezni, hogy számos esetben ez inkább csak kontárkodás, sőt időnként még kényszerből-írás-hatást is érzek, amikor egy könyves bejegyzést olvasok valahol. Ekkor úgy gondoltam, hogy most le kell ezzel állni és kivárni, amíg bizonytalan vagyok és amíg ilyeneken töprengek. Még érlelem ezt magamban egy ideig. Néha kedvem támad ugyan megmutatni egy nagyon jó olvasmány- és filmélményt a nagyvilágnak, de ilyenkor igyekszem lebeszélni magam és mint a mellékelt ábra mutatja, ebben nagyon sikeres vagyok. :-)

Lesz egyszer majd egy másik blogom, a távoli jövőben, azt is tudom miről fog szólni, sőt, hogy mi lesz a címe és amikor magamban ezzel a könyvessel összehasonlítom, akkor érzem (és remélem), hogy az lesz igazi érték és nem ez a mostani.

Köszönöm a kitartó érdeklődőknek, hogy még így is - valószínűleg - napi szinten látogatják a blogot. (Néha megnézem a statisztikát és még nem volt olyan, hogy ne lett volna aznap látogatóm.) Remélem, aki keres valamit, végül hasznára válik, ha nálam találja meg a választ.