Jools Oliver: Mínusz kilenctől tizenkettőig

Nem azért vettem a kezembe ezt a könyvet, mert most épp divatos, már nem egy új könyv ez - amúgy se szoktam divatból -, hanem mert még nincs gyerekem, átlagon felüli félelmeim vannak a terhességtől és gyerekszüléstől, így kíváncsi voltam mit tud mondani Jools Oliver, amitől majd kedvem támad. Na, ilyet azért nem tudott. De leírt olyan dolgokat, amit nem nagyon mondanak el a nők, ha a szülésükről beszélnek. Attól, hogy leírt ezt-azt, még nem lett kevésbé rémisztő az egész, de jobb tudni, mint nemtudni. Meg aztán volt pár hasznos könyvajánló a témában, amiket majd lehet, hogy még elolvasok.

Az is tetszett, hogy nem akart az ismert szakács, Jamie Oliver vállán felkapaszkodni, de nem is titkolta, hogy ő a férje és hogy s mint élnek.

 
Mondjuk Jools Oliver félelmei jóval kisebbek, mint az enyémek, mert neki az egyik kedvenc tévéműsora az volt, amely terhességről és szülésről szól és élőben mutatják a vajúdó nőket, sőt szüléseket és mint mondja: "Ez kellett nekem! Teljesen rákattantam a csatornára. Nagyon élveztem, és azt is megtudtam, hogy milyen sokféle szülés létezik." Ööö, hát nem vagyunk egyformák...

Kár lenne azért titkolni, ez igazán nem egy szépirodalom, a borítója azzal a rózsaszínnel elég borzalmas, ráadásul az eredeti angol borító is majdnem épp ilyen... ha nem ajánlják, hát ki nem veszem a könyvtárból. Egy könnyed blogos stílus, ennyit lehet ettől elvárni és ezt hozta is. Nekem pedig most a téma volt a fontos.

Antonín Bajaja: Farkasszem

Már nem ma volt, amikor kitaláltam, hogy ha egyszer blogom lesz a Markéta nevet fogom felhasználni hozzá. Egyik nagy kedvencem a Farkasszem, ebben hívják az egyik főszereplőt Markétának. Ami egyébként magyarul Margit, de nem, nem vagyok Margit...

Nem csak a farkasok miatt szeretem ezt a könyvet, van valami olyan hangulata, ami majdnem évente elolvastatja velem és mindig egy fokkal jobban szeretem. Azt olvastam, hogy az író kreatív írást tanít. Szerintem ezt kiválóan megtanulta ő maga is.

Farkasokról és emberekről szól a regény, két család, párhuzamosan futó szálak, ám útjaik a regény végére összefonódnak. Az emberek, a Butora és a Lipner család tagjai. Egyik része Prágában él, a másik a morvaországi havasokban, egy csodálatos környezetben álló erdészházban. Utóbbi hely az, ahol minden nagyobb eseményre összegyűlik a család, az élet minden fontos rezdülése odahívja őket. A farkasok több generációból álló falkát alkotnak, igen alaposan megismerhetjük őket és az életüket, sokkal jobban, mint az emberekét. Az emberekről nem sokat tudunk meg, néhány lényeges dolgot csak, és azt sem mindenkiről, de kerek egészet nem mutat meg az író a családról. Csak skicceket rajzol, de így is kialakul valamiféle fogalmunk a viszonyokról és ez majdnem elég is, nekem azért beleférne több ennél. Mindez a visszaemlékezések és a jelenben zajló történések elmesélésének váltogatásából rajzolódik ki. Résen kell lenni, hogy tudjuk, mikor melyik szereplő tárja fel a múlt egy részletét és az idősíkok sem mindig követhetők egyértelműen. Az egész regény át van szőve valamiféle varázslattal, természetfölöttivel, ami túlmutat a hétköznapi élet egyszerűségén, túl az érzékelhető valóságon, de ez a mitikus, sejtelmes vonal szerintem nagyon jót tesz a regénynek. Maga a cselekmény enélkül is megállja ugyan a helyét, de talán pont ez az a hangulat, amit én olyan nagyon kedvelek benne. Emellett a szereplők nagy része is szerethető, a farkasok meg különösen.Többször szóba kerül egy - a nagypapa birtokában álló - festmény a magyar pusztáról, ennek külön örültem. :-)

A végére aztán jön a nagy felkiáltójel. Bár tudom, hogy mi lesz az – és talán pont ezért –, még sokadik olvasásnál is folyton érzem az egész könyvön végigáramló feszültséget és még van hátra ötven oldal a regényből, de már annyira feszült vagyok, hogy nem is tudom lerakni – közben meg még húznám az időt, hogy ne érjen véget –, meg mondanám is a szereplőknek, hogy NE menjetek oda! De hiába, ezt a regényt nem én írtam és nem változtathatom meg...

"Mondd, jó barát, és lépj be."

Régóta olvasok blogokat és egy ideje szemezgetek is a blogírással. Akármilyet nem akartam, hát kézenfekvő egy efféle könyvmániásnak a könyves blog. Merthogy olvasni nagyon szeretek, de hogy írni tudok-e róluk úgy, ahogy elvárom magamtól? Majd kiderül. Remélem jól fogunk szórakozni. :-)